Some of my poems are in Swedish and the last one in Hungarian…
Stupid me, cursed with curiosity to get to know,
To open this can of worms the world is eager to show
To see this lovely nightmare as we slowly turn to hardware
Day after day we dive in and merge, lose ourselves and follow.
All this diversity is for us to be amused
But also to keep us apart and to get abused
I look into a mirror when I see your face
You and me are oneness, fragmented in space.
We are sleeping and dreaming a dream within a dream
We play this Game of Life on our collective movie screen
It's all we know and call it the only life we have
Unaware of a new layer we will reach when we are dead.
We desperately try to fix our place in space and time
Looking for answers from wise men who will flip for us a dime
We are groping for the wheel of change to stop moving in vain
Like a spider who is knotting his web on a stormy, rushing train.
What is the answer to the riddle of life?
Where is the truth? Who will bring the light?
Will enlightenment come in a roaring thunder?
Or revelations like this will still keep us wonder?
Is there a Father we call God in Heaven?
Or was it Evolution which made this all to happen?
Are we like ants who come and go with season?
Or are we conscious beings forever with reason?
Whatever answer you choose
It will not affect the truth.
2011-01-02
I think I know you yet we have no ties
as I'm looking for signs in the mirror of your soul
I see that light that sparks in your eyes
carrying your everlasting beauty with you.
I think I know you from the distant past
and though it's quite hazy, some memories last
it's hard to spot sometimes the difference between
true reality and an imagined scene.
But I think I know you 'cause my heart tells me so
beating fast as I'm looking at the picture of you
so I send my love from the distance of space
to someone I recognize only by face.
2002-09-06
Clouds of stars seem standing still
As snapshots of eternity get frozen in our eyes
We gaze at them wondering like fools on a hill
Seeing pictures and signs as we watch the skies.
But as passengers of our star we call the Sun
We are rushing through space incredibly fast
We are part of a galactic marathon run
In an expanding universe as endless as vast.
Stars are exploding and collapsing in a whirlwind of cosmic dance
Playing hide-and-seek in black holes, keeping their proud stance
Comets smoke stardust and meteors rain
Planets and satellites are like dogs on chain.
As travellers on planet Earth we are the Eyes of Life here
It may seem like a minute
while we are in it
We bring meaning and draw love and light near.
Attention is the key and if we persist
Where we look will be and starts to exist
Thoughts travel faster than a beam of light
Wishing well will surely make things right.
We are tiny agents who make things happen
It's we who create hell or turn it into heaven.
2011-04-01
Tidlös Existens - så fullkomlig och öm -
Kristallkraft-Tanke, Violett-Hjärta
skapade ur Ljus och Kärlek en ny dröm
det var så länge sen - ändå så nära.
Drömmen var stjärnbeströdd, eon-vid och vis
och längtade att ge allt till Kärlekens ära
så den sände oss att leva bortom Paradis
att skapa oss ett nytt hem, att älska och att lära.
Drömmen blev verklig och verklighet blev norm
De Sju Strålarna glänste i regnbågens ark
själens vibration sänkte sig i form
avskild, stolt och ensam; bunden till denna mark.
Blind av sin spegelbild, stum av okänd smärta
strider den mot sig själv stridande mot andra
bortkommen i sin värld utan Ljus och Kärlek
hittar ingen den väg som hon skulle vandra.
Och till slut när målet äntligen är siktat
och tårarna till marken slutade att falla
när all skuld är betald blir Friheten priset
och återföds Eden inom oss alla.
början av 2000-talet
Min kärlek i min kropp
är en blomma i en knopp
Ingen har varit här min sanna värd
och tagit emot mig i sin inre värld
Jag flyger som bevingade ord till de som vill höra
sjunga hjärtats sånger i deras öppna öra
och förblir där så länge som de ber mig stanna
utan tvång och ränker i fria viljans anda
Ut och in jag går, utan spår att lämna
när jag inte är här står min dörr på glänta
Men vänta inte på mig för det gör du förgäves
Jag väljer själv den som får mig att längta
början av 2000-talet
1.
Kristályos hólé olvad a tetőn
Már langyos szél libben az átfagyott mezőn
A sápadt Nap kikél szürke felhőágyból
Kék köntösbe bújik, nevetése lángol.
Kinyújtóznak a fák s virágdíszt öltenek
Madár dala száll, hívnak a zöld hegyek
Tó vize csillog, mint fiatalok szeme
Gyermekkacaj csendül vidámsággal tele.
Szerelem gyúl szinte valamennyi szívben
Önfeledt boldogok egymás közelében
Kéz a kézben járnak, padon csókolóznak
Élvezik a csendet, alig-alig szólnak.
Dobban a csend: szívük szava szól
Minden fájó emlék lassan elhalványul
A természet újra bölcsökorát éli
Feléled a Szép s az Életet zenéli:
Szerelmesek álmát
Az ifjúság vágyát
Öregek emlékét
Kicsik nevetését
Az elveszett szépet —
Gyönyörű meséket
Nap éltető hevét
Hold álmos ezüstjét
Az ég tiszta kékjét
Erdő sűrűségét
Patak fürge vizét
Szikkadt föld reményét
Hozd el újra Tavasz!
2.
Idősebb testvér a féktelen Nyár
Minden mérsékeltség benne tombol már
Hömpölyög a meleg — izzik a Nap
Szél alig mozgat kókadt lombokat.
Most nincs múlt és nem számít a jövő
Ki a percnek él, azt nem őrli az idő
Ki meglátja a szépet s nem réved a múltba
Kezében van annak élte kormányrúdja.
Lüktet a nyár: minden él és mozog
Erdő vadja rohan, az úton kacsa totyog
Megrepedezett föld esőért sóvárog
Pipacs élénkíti az útmenti árkot.
Ezer színes virág s fülledt nyári illat
Tarka tehén legel, kutyafalka ugat
Pillangó csapong virágról-virágra
Csiripel egy veréb s ugrál ágról-ágra.
Vadász kürtje harsog és a puska durran
Megzörren a bokor: egy gyík tova surran
Cirpelnek a tücskök, békakórus brekeg
Csapatostul szállnak a szemtelen legyek.
Dolgozik az ember, gyürkőzik a földdel
Megvillan a kasza s a fű rendre dől el
Csapkod a hal farka s tátog néma szája
A vízből kiemelik — ő lesz vacsorára.
A Szerelem is lángol s az Éjbe burkolózik
Langyos nyári Este Holddal csókolózik
Sárgán kél a Nap s kakasszóra indul
Új nap lámpásaként hosszú útra, újból.
3.
Tűnik a Nyár napról-napra gyorsan
Észre sem veszed máris tovaillan
Eljött az Ősz szomorú szél szárnyán
Rozsdás gallyat rázva, kúszva a domb hátán
Elszáll a madár, mint a vidám ének
Elhervad a virág, mint megannyi élet
Lassan mindent elmos a zuhogó eső
Üres lesz a világ míg az új nyár eljő.
Egy magányos tücsök siratja a nyarat:
Elmúlik ami szép, csak az emlék marad
Elszáll a nyár, elmúlnak az évek
Csak az Idő örök — de oly rövid az élet!
Ősz, ősz, te csendes, elhaló sóhaj
Te kegyetlen-bús, szomorú óhaj
Hol van a nyár, merre szállt a kacaj
Miért űzted el azt mi úgyis múlik hamar?
Forró napsugár tüze merre jár?
Hulló csillagok szomorúsága vár…
Elhalkul az ének, becsukódik a szem
Úgy terül el az Ősz, mint egy halott tetem.
4.
Havas táj, csendes sívárság
Hulló, fehér, üres némaság
Reményét vesztett halotti készület
Amint lassan kihűl a fáradt természet.
Lombjukat vesztett kopár ágak
Az égre meredve fakeresztté válnak
Jeges szél száguld a csonttá fagyott mezőn
Jégcsapok csüngnek a hótól terhes tetőn.
Menekül az állat s meleg vackot kémlel
Az ember is melegszik otthon a tüzével
Tüze melegével át is hevül teste
De csak a magány fekszik hidegen mellette.
Tavasz — hová tűntél?
Nyár — miért feledtél?
Ősz — miért nem hagysz reményt?
Tél — most már minden tiéd!
Budapest, 1974 aug. 31
Sinking Sun
Stupid me, cursed with curiosity to get to know,
To open this can of worms the world is eager to show
To see this lovely nightmare as we slowly turn to hardware
Day after day we dive in and merge, lose ourselves and follow.
All this diversity is for us to be amused
But also to keep us apart and to get abused
I look into a mirror when I see your face
You and me are oneness, fragmented in space.
We are sleeping and dreaming a dream within a dream
We play this Game of Life on our collective movie screen
It's all we know and call it the only life we have
Unaware of a new layer we will reach when we are dead.
We desperately try to fix our place in space and time
Looking for answers from wise men who will flip for us a dime
We are groping for the wheel of change to stop moving in vain
Like a spider who is knotting his web on a stormy, rushing train.
What is the answer to the riddle of life?
Where is the truth? Who will bring the light?
Will enlightenment come in a roaring thunder?
Or revelations like this will still keep us wonder?
Is there a Father we call God in Heaven?
Or was it Evolution which made this all to happen?
Are we like ants who come and go with season?
Or are we conscious beings forever with reason?
Whatever answer you choose
It will not affect the truth.
2011-01-02
Recognition
I think I know you yet we have no ties
as I'm looking for signs in the mirror of your soul
I see that light that sparks in your eyes
carrying your everlasting beauty with you.
I think I know you from the distant past
and though it's quite hazy, some memories last
it's hard to spot sometimes the difference between
true reality and an imagined scene.
But I think I know you 'cause my heart tells me so
beating fast as I'm looking at the picture of you
so I send my love from the distance of space
to someone I recognize only by face.
2002-09-06
Watching the stars
Clouds of stars seem standing still
As snapshots of eternity get frozen in our eyes
We gaze at them wondering like fools on a hill
Seeing pictures and signs as we watch the skies.
But as passengers of our star we call the Sun
We are rushing through space incredibly fast
We are part of a galactic marathon run
In an expanding universe as endless as vast.
Stars are exploding and collapsing in a whirlwind of cosmic dance
Playing hide-and-seek in black holes, keeping their proud stance
Comets smoke stardust and meteors rain
Planets and satellites are like dogs on chain.
As travellers on planet Earth we are the Eyes of Life here
It may seem like a minute
while we are in it
We bring meaning and draw love and light near.
Attention is the key and if we persist
Where we look will be and starts to exist
Thoughts travel faster than a beam of light
Wishing well will surely make things right.
We are tiny agents who make things happen
It's we who create hell or turn it into heaven.
2011-04-01
Bortom Paradis
Tidlös Existens - så fullkomlig och öm -
Kristallkraft-Tanke, Violett-Hjärta
skapade ur Ljus och Kärlek en ny dröm
det var så länge sen - ändå så nära.
Drömmen var stjärnbeströdd, eon-vid och vis
och längtade att ge allt till Kärlekens ära
så den sände oss att leva bortom Paradis
att skapa oss ett nytt hem, att älska och att lära.
Drömmen blev verklig och verklighet blev norm
De Sju Strålarna glänste i regnbågens ark
själens vibration sänkte sig i form
avskild, stolt och ensam; bunden till denna mark.
Blind av sin spegelbild, stum av okänd smärta
strider den mot sig själv stridande mot andra
bortkommen i sin värld utan Ljus och Kärlek
hittar ingen den väg som hon skulle vandra.
Och till slut när målet äntligen är siktat
och tårarna till marken slutade att falla
när all skuld är betald blir Friheten priset
och återföds Eden inom oss alla.
början av 2000-talet
Den jag är
Min kärlek i min kropp
är en blomma i en knopp
Ingen har varit här min sanna värd
och tagit emot mig i sin inre värld
Jag flyger som bevingade ord till de som vill höra
sjunga hjärtats sånger i deras öppna öra
och förblir där så länge som de ber mig stanna
utan tvång och ränker i fria viljans anda
Ut och in jag går, utan spår att lämna
när jag inte är här står min dörr på glänta
Men vänta inte på mig för det gör du förgäves
Jag väljer själv den som får mig att längta
början av 2000-talet
A négy évszak
1.
Kristályos hólé olvad a tetőn
Már langyos szél libben az átfagyott mezőn
A sápadt Nap kikél szürke felhőágyból
Kék köntösbe bújik, nevetése lángol.
Kinyújtóznak a fák s virágdíszt öltenek
Madár dala száll, hívnak a zöld hegyek
Tó vize csillog, mint fiatalok szeme
Gyermekkacaj csendül vidámsággal tele.
Szerelem gyúl szinte valamennyi szívben
Önfeledt boldogok egymás közelében
Kéz a kézben járnak, padon csókolóznak
Élvezik a csendet, alig-alig szólnak.
Dobban a csend: szívük szava szól
Minden fájó emlék lassan elhalványul
A természet újra bölcsökorát éli
Feléled a Szép s az Életet zenéli:
Szerelmesek álmát
Az ifjúság vágyát
Öregek emlékét
Kicsik nevetését
Az elveszett szépet —
Gyönyörű meséket
Nap éltető hevét
Hold álmos ezüstjét
Az ég tiszta kékjét
Erdő sűrűségét
Patak fürge vizét
Szikkadt föld reményét
Hozd el újra Tavasz!
2.
Idősebb testvér a féktelen Nyár
Minden mérsékeltség benne tombol már
Hömpölyög a meleg — izzik a Nap
Szél alig mozgat kókadt lombokat.
Most nincs múlt és nem számít a jövő
Ki a percnek él, azt nem őrli az idő
Ki meglátja a szépet s nem réved a múltba
Kezében van annak élte kormányrúdja.
Lüktet a nyár: minden él és mozog
Erdő vadja rohan, az úton kacsa totyog
Megrepedezett föld esőért sóvárog
Pipacs élénkíti az útmenti árkot.
Ezer színes virág s fülledt nyári illat
Tarka tehén legel, kutyafalka ugat
Pillangó csapong virágról-virágra
Csiripel egy veréb s ugrál ágról-ágra.
Vadász kürtje harsog és a puska durran
Megzörren a bokor: egy gyík tova surran
Cirpelnek a tücskök, békakórus brekeg
Csapatostul szállnak a szemtelen legyek.
Dolgozik az ember, gyürkőzik a földdel
Megvillan a kasza s a fű rendre dől el
Csapkod a hal farka s tátog néma szája
A vízből kiemelik — ő lesz vacsorára.
A Szerelem is lángol s az Éjbe burkolózik
Langyos nyári Este Holddal csókolózik
Sárgán kél a Nap s kakasszóra indul
Új nap lámpásaként hosszú útra, újból.
3.
Tűnik a Nyár napról-napra gyorsan
Észre sem veszed máris tovaillan
Eljött az Ősz szomorú szél szárnyán
Rozsdás gallyat rázva, kúszva a domb hátán
Elszáll a madár, mint a vidám ének
Elhervad a virág, mint megannyi élet
Lassan mindent elmos a zuhogó eső
Üres lesz a világ míg az új nyár eljő.
Egy magányos tücsök siratja a nyarat:
Elmúlik ami szép, csak az emlék marad
Elszáll a nyár, elmúlnak az évek
Csak az Idő örök — de oly rövid az élet!
Ősz, ősz, te csendes, elhaló sóhaj
Te kegyetlen-bús, szomorú óhaj
Hol van a nyár, merre szállt a kacaj
Miért űzted el azt mi úgyis múlik hamar?
Forró napsugár tüze merre jár?
Hulló csillagok szomorúsága vár…
Elhalkul az ének, becsukódik a szem
Úgy terül el az Ősz, mint egy halott tetem.
4.
Havas táj, csendes sívárság
Hulló, fehér, üres némaság
Reményét vesztett halotti készület
Amint lassan kihűl a fáradt természet.
Lombjukat vesztett kopár ágak
Az égre meredve fakeresztté válnak
Jeges szél száguld a csonttá fagyott mezőn
Jégcsapok csüngnek a hótól terhes tetőn.
Menekül az állat s meleg vackot kémlel
Az ember is melegszik otthon a tüzével
Tüze melegével át is hevül teste
De csak a magány fekszik hidegen mellette.
Tavasz — hová tűntél?
Nyár — miért feledtél?
Ősz — miért nem hagysz reményt?
Tél — most már minden tiéd!
Budapest, 1974 aug. 31